A metán a bányászati gyakorlatban az egyik legfontosabb biztonsági kockázati tényező, mert gyúlékony gázként megfelelő koncentráció és gyújtóforrás mellett robbanásveszélyt jelenthet. A metán előfordulása sokszor nem egyenletes: lokálisan feldúsulhat zárt terekben, rosszul átszellőző zónákban vagy a munkafront közelében, ezért a bányaszellőztetés tervezésénél és üzemeltetésénél kiemelt figyelmet igényel.
A metánkockázat csökkentésének alapja a folyamatos levegőcsere. A megfelelő légszállítás hígítja a gázt, és a szellőztető hálózaton keresztül elvezeti a kijárati ágak felé. A rendszer alap légáramát jellemzően a főventilátor biztosítja, míg a kritikus munkaterületeken a frontszellőztetés és a helyi ventilátor segít abban, hogy ne maradjanak pangó zónák, ahol a metán feldúsulhat.
A metán kezelése nemcsak mennyiségi kérdés, hanem hálózati is. Ha tömítetlenség, rövidrezárás vagy nem kívánt áramlási út alakul ki, a friss levegő „megkerülheti” a kritikus térséget, és a valós levegőellátás a frontnál elégtelen lesz. Ezért a légajtók, szabályozók, csővezetékek és a hálózati szakaszolás állapota közvetlenül befolyásolja a metánszint kockázatát.
A másik pillér a gázmonitorozás. A mérések segítenek azonosítani a növekvő koncentrációt, és lehetőséget adnak a gyors üzemviteli beavatkozásra: légszállítás növelése, szakaszolás módosítása, helyi ventilátor beállítása vagy a munkavégzés korlátozása. A monitorozás csak akkor hatékony, ha az eredmények alapján létezik rögzített reakciórend és felelős döntési mechanizmus.
A metánkockázat hatékony kezelése tehát a ventilátoros rendszer megfelelő méretezésén, a hálózati állapot fenntartásán és a következetes monitorozáson múlik, amelyek együtt tartják kontroll alatt a gázveszélyt a bányában.