A rásegítő ventilátor olyan kiegészítő gépegység, amelyet akkor alkalmaznak, amikor a szellőztető hálózat egy adott körzete a távolság, a szűk keresztmetszetek vagy a nagy nyomásveszteség miatt nem kap elegendő légszállítást pusztán a főventilátor által létrehozott nyomáskülönbségből. Tipikus helyzetek: hosszú vágatok, mélyművelésű szakaszok, ideiglenes kerülőútvonalak, illetve olyan üzemállapotok, amikor a hálózat átrendezése megemeli az ellenállást.
A rásegítő ventilátor kiválasztásánál ugyanúgy döntő a légszállítás és az össznyomás igény, de a rendszerhatásokat is figyelembe kell venni. A ventilátor beépítése megváltoztatja a hálózat nyomáseloszlását, ezért a ventilátor jelleggörbéje és a hálózati jelleggörbe illesztése alapvető. A cél, hogy a közös üzemi munkapont stabil tartományban maradjon, és ne alakuljon ki kedvezőtlen kölcsönhatás (például instabil légáram vagy nem kívánt visszaáramlási kockázat bizonyos ágakban).
A rásegítő ventilátorok gyakran igényelnek rugalmas szabályozást, mert a körzeti légigény változhat (műszakváltás, robbantás utáni szellőztetés, gépek üzemelése). Ilyenkor a frekvenciaváltós szabályozás előnyös lehet: a fordulatszám módosításával a légszállítás finoman igazítható, miközben a fojtásos veszteségek csökkennek, és javul az energiahatékonyság.
Biztonsági oldalról fontos a telepítési hely, a rezgéscsillapítás, a rögzítések és a hozzáférhetőség. A poros környezet miatt a járókerék szennyeződése és a kopás gyorsíthatja az egyensúlyromlást, ezért a rendszeres tisztítás és állapotvizsgálat nem opcionális. Ha a körzet gázveszélyes, a vonatkozó robbanásvédelmi követelmények teljesítése a kivitel és a villamos berendezések szintjén is kötelező.
A rásegítő ventilátor megfelelő tervezéssel és szabályozással hatékonyan „tehermentesíti” a rendszert, javítja a kritikus körzetek levegőellátását, és segít stabilizálni a bányaszellőztetést változó hálózati feltételek mellett.