A szellőztető hálózat a bányaszellőztetés „keringési rendszere”: a fő- és mellékágak, kapcsolódó szerelvények és a bányaterek összessége, amelyen keresztül a ventilátorok által mozgatott levegő eljut a munkaterületekre, majd a kijárati ágakon távozik. A hálózat határozza meg, hogy a ventilátor által létrehozott nyomáskülönbség hogyan oszlik el, és hol mekkora légszállítás valósul meg ténylegesen.
A hálózat működését a hálózati ellenállás és a nyomásveszteség írja le. A veszteségek a légutak hosszából, keresztmetszetéből, érdességéből, iránytörésekből, szűkületekből, valamint a beépített elemekből (légajtók, zsilip, szabályozók, porleválasztók) adódnak. Minél nagyobb az ellenállás, annál nagyobb össznyomás szükséges ugyanahhoz a légszállításhoz, ami közvetlenül növeli a villamosenergia-igényt.
A szellőztető hálózat nem statikus. A művelés előrehaladtával új ágak nyílnak, mások lezáródnak, ideiglenes válaszfalak és kerülőútvonalak jelennek meg. Ezek a változások eltolják a ventilátor üzemi munkapontját, ezért a hálózati állapot folyamatos nyilvántartása és ellenőrzése alapvető. Ha tömítetlenség vagy rövidrezárás alakul ki, a friss levegő „kikerülheti” a kritikus munkahelyet, és a levegőellátás romolhat még akkor is, ha a főventilátor megfelelően működik.
A hálózat szabályozása a szakaszolással és a szerelvények állapotával történik. A cél, hogy a levegő oda jusson, ahol a legnagyobb a terhelés és a kockázat, és ne alakuljanak ki pangó zónák. Az energiahatékony szellőztetés érdekében a veszteségek csökkentése (jobb tömítettség, kedvezőbb útvonalak, felesleges kanyarok elkerülése) sokszor ugyanolyan fontos, mint a ventilátor teljesítményének növelése.
A jól kezelt szellőztető hálózat biztosítja, hogy a ventilátorok teljesítménye valóban hasznosuljon: stabil levegőellátást ad, csökkenti a kockázatot, és mérsékli az üzemeltetési költségeket.