A szén-monoxid a bányászati környezetben elsősorban mérgező hatása miatt veszélyes. Előfordulhat robbantási füstgáz részeként, illetve dízel kipufogógáz komponenseként is, ezért különösen a frontok közelében, szűk munkaterületeken és rosszul átszellőző szakaszokon jelenthet kockázatot. Mivel a szén-monoxid felhalmozódása gyorsan ronthatja a munkakörnyezetet, a bányaszellőztetésnek képesnek kell lennie a koncentráció gyors csökkentésére.
A védekezés alapja a megfelelő légszállítás és a célzott levegőcsere. A rendszer alapáramát a főventilátor biztosítja, míg a frontszellőztetés és a helyi ventilátor gondoskodik arról, hogy a friss levegő valóban elérje a munkafrontot, és a szennyezett levegő ne maradjon a munkatérben. Robbantás után különösen fontos a szellőztetés következetes fenntartása a kijelölt ideig, mert a füstgázok elvezetése időigényes lehet, és a korai visszatérés a munkaterületre kockázatos.
A szén-monoxid kockázata hálózati problémák esetén fokozódik. Ha tömítetlenség, rövidrezárás vagy rossz csővezeték-állapot miatt a légáram „elveszik”, a frontnál a tényleges levegőcsere elégtelen lesz, és a szennyezők tovább maradnak a térben. Ezért a csővezetékek, ajtók, zsilipállások és szabályozók állapotának ellenőrzése közvetlenül hozzájárul a gázkockázat csökkentéséhez.
A másik pillér a gázmonitorozás. A mérések lehetővé teszik, hogy a szén-monoxid koncentráció növekedése időben észlelhető legyen, és az üzemvitel azonnal reagáljon: légszállítás növelése, helyi szellőztetés erősítése, szakaszolás módosítása vagy a munkavégzés korlátozása. A monitorozás értéke abban áll, hogy a döntések tényeken alapulnak, és nem megérzésen.
A szén-monoxid kockázatának kezelése így a ventilátoros szellőztetés, a hálózati fegyelem és a következetes monitorozás közös eredménye, amely a biztonságos bányaművelés alapfeltétele.