Az üzemi munkapont az a tényleges működési állapot, amelyben a ventilátor a szellőztető hálózattal együtt beáll. Gyakorlatilag ez a pont adja meg egyszerre a tényleges légszállítást és a hozzá tartozó össznyomást. A munkapontot a ventilátor jelleggörbéje és a hálózati jelleggörbe metszése határozza meg, ezért bármelyik oldal változása eltolhatja azt.
Bányaszellőztetésben a munkapont gyakran nem állandó. Ha a hálózat ellenállása nő (porlerakódás, szűkület, új szerelvény, hosszabb útvonal), ugyanazon ventilátor mellett csökkenhet a légszállítás és nőhet a nyomás. Ha viszont a hálózat „könnyebb” lesz (rövidebb útvonal, nagyobb keresztmetszet, jobb tömítettség), a légszállítás nőhet. Ezért a tervezésnél és az üzemeltetésnél is cél, hogy a munkapont a ventilátor hatásos és stabil tartományában maradjon.
A munkapont minősége közvetlenül összefügg a hatásfokkal és a villamos energiaigénnyel. Ha a munkapont kedvezőtlen tartományba kerül, nőhet a teljesítményfelvétel, emelkedhet a zaj és a rezgés, és instabil működés (légáramlási lengés) alakulhat ki. Ez nemcsak gazdaságossági kérdés: a bizonytalan levegőellátás a munkaterületek levegőminőségét is ronthatja.
Szabályozási döntéseknél az üzemi munkapont a kulcs. A fojtásos szabályozás a hálózat ellenállását növeli, így a munkapontot gyakran lefelé, kedvezőtlenebb hatásfok felé tolja. Ezzel szemben a fordulatszám módosítása (például frekvenciaváltóval) a ventilátor jelleggörbéjét változtatja, és sok esetben energiahatékonyabb módon képes a légszállítást az igényhez igazítani. A helyes beállításokkal a munkapont visszaterelhető a stabil és jó hatásfokú tartományba.
Az üzemi munkapont tudatos kezelése a bányaszellőztetés egyik leghatékonyabb eszköze: egyszerre javítja a levegőellátást, csökkenti az energiafelhasználást és növeli az üzembiztonságot.