A ventilátor jelleggörbéje a ventilátor működésének „térképe”: megmutatja, hogy adott fordulatszám mellett a ventilátor milyen össznyomást képes előállítani különböző légszállítás értékeknél. A bányaszellőztetésben ez nem elméleti ábra, hanem gyakorlati döntési alap: a jelleggörbe alapján választható ki a ventilátor, és a hálózati változások hatása is jobban megérthető.
A jelleggörbe önmagában azonban nem elég. A szellőztető hálózatnak is van „saját” jelleggörbéje, amely a nyomásveszteség és a térfogatáram kapcsolatát írja le. A két görbe metszéspontja adja az üzemi munkapontot: itt fog ténylegesen működni a ventilátor a hálózatban. Ha a hálózat ellenállása nő (szűkület, hosszabb útvonal, porleválasztó telítődés), a munkapont eltolódik, és csökkenhet a légszállítás, miközben a nyomásigény nő.
A jelleggörbék értelmezésénél fontos a hatásfok és a teljesítményfelvétel figyelembevétele is. A cél általában az, hogy a munkapont a jó hatásfokú tartományba essen, mert így a villamos energiaigény csökken, a hőterhelés mérséklődik, és a gép üzeme stabilabb. Kerülni kell az instabil tartományt, ahol a levegőáram hajlamos lengésre és a rendszer működése bizonytalanná válhat.
Szabályozáskor a jelleggörbe segít eldönteni, melyik beavatkozás kedvezőbb. A fojtás a hálózat ellenállását növeli, ezért a munkapontot gyakran kedvezőtlenebb hatásfok felé tolja. Ezzel szemben a fordulatszám módosítása a ventilátor jelleggörbéjét „mozgatja”, és sok esetben energiahatékonyabb megoldást ad. A gyakorlatban a jelleggörbe alapján lehet meghatározni azt a szabályozási tartományt, ahol a rendszer biztonságosan és gazdaságosan működik.
A ventilátor jelleggörbéjének helyes használata így közvetlenül támogatja a bányaszellőztetés biztonságát, az energiahatékonyságot és a kiszámítható üzemeltetést.